Gonosz Árny
Írta: vivmancs Dátum: November 02 2007 18:41:02
Csak, ha az emberek végre felfogják a lényeget,
A gonoszság csak a szenvedésbe vezet.
H
Teljes hír
Álom volt, vagy valóság,
Én sem tudom.
Egy pillanatra mellém állt,
Ki volt ?, nem tudhatom.
Csak a szemét láttam,
Hasonlított az enyémre.
A járdán mellette álltam,
Tudtam, közelednem nem kéne.
Ezt nem tehettem,
Ismeretlen volt számomra.
Csak küls?leg volt olyan, mint én lehettem.
Nem szólt, mint szellem egy álomban.
Hangtalanul álltunk a járdán,
Nem tudtam, mit tegyek.
Egy hasonmásommal találkoztam tán,
És én valamiért émelygek.
Gondoltam, ez biztos csak tréfa,
Egy gonosz trükk,
Mely számomra kicsit ijeszt? volna,
És e hasonmás nem is itt ült.
Ekkor rám pillantott,
Félelmem egyre n?tt,
Szemében a fájdalom tüze lobogott,
És én csak figyeltem e szomorú tekintetet, mely fájdalmával majdnem engem is megölt.
Éreztem testemen, mit átélt e lélek,
Fájdalma fokozódott,
Ekkor csak egy apró érintést éreztem,
S a szenvedés elhalványodott.
Megszólalt az árny,
Furcsa hangot hallatott.
A hangjával még jobban hasonlított rám,
most már szeme sem lángolt.
Szemében kihunyt a t?z,
Többé nem éled fel.
Most már tudom, sok mindenkinek csak a fájdalom jut,
Ebben a lányban megtestesült a gonosz lélek,
Nem hasonlított rám soha,
Csak a képzeletem játszott velem,
Megmutatta mily sok gonoszság van a világon, noha
Az emberiség ebb?l mit sem vesz észre.
Ez a lány az emberek fájdalmából született,
S soha nem hal meg,
Csak, ha az emberek végre felfogják a lényeget,
A gonoszság csak a szenvedésbe vezet.