Múltnak, jövőnek jelene
Írta: lenabelicosa Dátum: December 24 2010 11:32:28
MM
Lassan vége ismét egy évnek
érezzük hidegét a télnek.
Fejemben sok gondolat suhan,
elmém emlékek közé zuhan.
Teljes hír
Lassan vége ismét egy évnek
érezzük hidegét a télnek.
Fejemben sok gondolat suhan,
elmém emlékek közé zuhan.
Egy forró nyár volt a Balcsinál,
szívem ottmaradt egy fiúnál.
Megérintett az első szerelem,
történt ez tizennyolc évesen.
A nagy érzelem homályba vész,
szívem fájdalmán győzött az ész.
Évek múltán, más férfi oldalán,
fájdalmas útra vitt gondolám.
Boldogság a szenvedés között,
megéltem az anyai örömöt.
Két csodás gyermekem született,
a világ is más, egészebb lett.
Amikor felnőttek, elváltam,
egyedül álltam helyt a világban.
Sok mindent megéltem, tanultam,
új hittel fény felé indultam.
Egyedül töltött évek során
párom kerestem, s ő talált rám.
Számomra kitágult a világ,
mint szirmait bontja a virág.
A világ kicsi-e avagy nagy,
attól is függ, milyen szinten vagy.
A múltban oly nagynak tűnt nekem
Már kisebb, s még lesz a jövőben.
------------------
Ma ott vagyok, hová múltam mutatott.
Jövőm az lesz, mit a jelenben hagyok.
Álmokat szövök, tudatom végtelen,
szeretet ölel, nem vagyok védtelen.
(2010-12-24)
Bár nem karácsonyi vers, de a karácsony hangulatában íródott, ezzel kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyt.