Vérbeborult tündérmese
Írta: gyozo Dátum: December 27 2010 12:48:03
N
Imára kulcsolt kezek kérik, jöjjön haza a szőkeség,
mikor lakossági bejelentésre riasztást kap a rendőrség.
A családi házban csörög a mobil, gyöngyöződik a halánték,
remegő hangon szól bele az apa, rossz hír lesz, vagy ajándék!?
Teljes hír
Hűvös este volt, a lámpák is már égtek,
halkan távozott a lány, míg szülei híreket néztek.
Így telt minden hétvége, minden szombat este,
és másnap már az egész falu a szőke lányt kereste.
Édesanyja hiába várta, hiába hívta apja.
Mindenfélét gondolnak már, érzelmeik rabja.
Napok óta nem lelik meg, kicsiny szőke lányukat,
fejükben rémképek jelennek, ez bizalmat nem támogat.
Egy egész falu kutatja, minden rögöt megmozgat,
hova és miért, kivel és miként, a bizonytalanság kárhoztat.
Egyetlen gyermekük emlékét hűen örzik, nem évül.
S minden ajtókoppanásra szívük majd kiugrik helyéről.
Imára kulcsolt kezek kérik, jöjjön haza a szőkeség,
mikor lakossági bejelentésre riasztást kap a rendőrség.
A családi házban csörög a mobil, gyöngyöződik a halánték,
remegő hangon szól bele az apa, rossz hír lesz, vagy ajándék!?
Azonosítani viszik őket, remélik, hogy nem ő az.
Nem bizonytalanok már de ez a tény nem lesz vigasz.
Összetörve zokog anyja, ráborulva férjére,
így került egy fekete szalag egy tündér tablóképére.