szikár fának zsenge ága
voltam – ma
görcs vagyok a világ derekán
volt úgy hogy földig
meghajoltam:
rám omlott
ellepett a sár
és majd derékba törtem
- pár gyönge rost
remegve összetart -
napcsókok tüzébe öltem
égettem a holt avart
- kérgem szellőujjak hántják
levelem táncba fog velük
keresték árnyamat az árvák
az égbe sírt kifordult gyökerük -
most hogy így maradtam görcsnek
sem hűsöm ékem nem maradt
gyökerembe innám mind amit
adna még testéből a nap