Hóanyó megrázta hatalmas dunyháját,
hópihék ezrei hullanak lágyan ránk.
Vidám táncot járva repülnek felénk,
hófehér szőnyeget terítenek elénk.
Az ablakból nézem e szikrázó alkotást,
patyolat fehér táj, szűzies tisztaság.
A csillogó hókristály ellepi a tájat,
odakünn minden ragyogó ruhát kap.
Eltűnik a szürkeség, nyoma sincs már,
most újra ünneplőt ölt magára a határ.
Szépséges, tündöklő, ameddig szem ellát,
megkaptuk az Ég varázslatos ajándékát.