LEVÉL HELYETT
Írta: NDI Dátum: December 28 2010 09:37:36

---

N

Hogyha rád gondolok, vágyódom utánad,
minden karcsú lányban te jössz énelém.
Fekete hajadnak, megcsókolt ajkadnak
a szagát, az ízét ma is érzem én.

---

Teljes hír

---

NAGY DOMOKOS IMRE

LEVÉL HELYETT
– Emesének –

Emlék

Nem szóltál, csak a karomon feküdtél hanyatt, –
És én a szád kóstolgattam
az őszi égbolt alatt.

Este a Thököly-úton

Az utcasarkon tétovázva álltam,
szerteszét szállt velem a képzelet,
elnéztem a ferde fényeket,
és hogy mi van, nem láttam.

Hazafelé kellett volna mennem,
de a lábam csak az utcára vitt,
el tudtam volna állni ott hajnalig,
és az első buszt elengedtem.

Csak álltam némán, tétovázva, mozdulatlan,
autó suhant, villamos jött az éjben,
és bár később egy buszra felszálltam,
nem láttam, hogy van-e csillag az égen.

Üzenet és kérdés

Át szeretnék nyúlni az időn és téren,
és szeretném hosszan szorítni kezed,
szeretném a hosszú utak távolából
pihegő kebleden figyelni szíved.

Hogyha rád gondolok, vágyódom utánad,
minden karcsú lányban te jössz énelém.
Fekete hajadnak, megcsókolt ajkadnak
a szagát, az ízét ma is érzem én.

Ősz fordul a nyárra, tél fordul az őszre,
előre kell menni, mindig csak előre,
de az emlékekben eggyé válsz velem; –
s talán néha-néha kimondod a nevem,
hogyha emlékezel az elmúlt időre…

(Budapest, 1962 szeptember 4 – október 8.)
[EGYSZERVOLT SZERELMEK EMLÉKEI XI.]