AGÓNIA I. II.
AGÓNIA
I.
ólmos ablaküvegek mögött állva
rettenet ülepszik hámló szobámra
elillan az álmok színes ruhája
reményeim is lassan elkószálnak
téli utakon hintve a fájdalom
sápadt ködfelhő oson a tájakon
vetített fénysugár lelkemnek vásznán
könnyeim árkot ásnak arcod láttán
nem bánom azt sem ha kés metszi szívem
s fájdalmasan belém hatol már minden
keselyűk visongnak a véres földön
vágyam lök feléd ez a gyilkos ösztön
s ha elszáll életem utolsó álma
miért epekedtem mind veszni vágyna
II.
miért epekedtem mind veszni vágyna
s elragad a jövőnek hattyúszárnya
hólepel-fényű a szerelem arca -
szemem rőt kaláris-könnyei rajta
siratom bimbóba rozsdált szerelmünk
undok koboldok táncoltak felettünk
életünk álmaink sorsunk meglopva
rajtunk élte ki magát e rút horda
kiforgatva kincseinkből a nincsen
trónolunk s nevetve játszik a minden
gúnyos kacajokkal visszhangos űrök
pergetik időnk de várok és tűrök
sorsunk görbe tükre néz ránk kacsintva
egy boldog érzést villantana…mintha…
bZs
(Agónia címmel egy nagyobb szabású szonettkoszorút tervezek, melynek első két része az előzőleg beküldött két szonett kis változtatással.. A 14 részes koszorúból mindig kettőt publikálok)