Budapest
Írta: Ekka Dátum: December 28 2010 12:18:12
MM
Lehullott múló hópehely egy villamosra,
Az égbolt gyönyörű, észveszejtő narancs,
S eme szín tükröződik rá sok-sok mindenre…
A lámpák fénye ez, melyet a friss hó visszaver.
Teljes hír
Budapest
Lehullott múló hópehely egy villamosra,
Az égbolt gyönyörű, észveszejtő narancs,
S eme szín tükröződik rá sok-sok mindenre…
A lámpák fénye ez, melyet a friss hó visszaver.
Csenget a villamos, csikorogva, de elindul lassan.
S megannyi tündöklő lámpa ragyog az ablakban;
Elindul; s elindul véle valami gyönyörűség…
Minden rohan vele, majd máshová tész le az éj.
Egy zöldellő élénk parkba, melyet víz ölel körbe;
Víz; mely fenyegetőn, de gyönyörűn özönlik körötte.
Lemegyek a partra, s csak csendben nézem;
Olyan, mintha megadná magát…De mégsem!
Mert csak egy porszem volnék a világegyetemben;
A folyó tengernyi drága vizéhez képest főleg!
Ezért egy hajóra szállok fel, mely elvinne engem;
Más; más, más… csodásan gyönyörű helyekre…
Összevisszaság kavarog most fejemben;
Talán sosem lehet az, hogy minden elrendeződne…
Pedig álmaim, gondolataim valósnak tűnnek…
De mégsem azok; Mivel álmaimban élek.
Szabó Erika, 2010. december 26.