Ábránd.
Írta: Artakos Dátum: December 28 2010 14:58:28
N
Tudom, hogy Te is vársz rám!
Tudsz rólam, néha ábrándozol.
Látsz is olykor engemet, talán,
ha lehunyt szemmel elmélázol.
Teljes hír
Ami kerek, az gurul,
ha élére áll és lejt a talaj.
Ami nehéz, az lehull!
A melegben olvad a vaj!
Minden okozatnak van oka!
Minden egyszerű, nincs csoda!
Így vagyok én is, hogy várlak!
Tudom, hogy vagy és létezel!
Te is rám vársz és rám éhezel,
és én ősidők óta imádlak.
Már akkor, mikor még testem,
kéjes nedvekben ringatózott,
már akkor volt nekem lelkem
és csodaszépeket álmodott.
Ősi, páfrányos kertben jártam,
valakire ott vágyva vártam
és jöttél, illatosan, szépen.
Mint mágnes vonzó pólusa,
szívtál erősen engemet oda
és egyek lettünk ott egészen.
Nem volt ott harangszó, zene,
ricsajos ünnepi lakoma,
csak mindkettőnk lüktető szíve,
és forró szerelmünk parancsa!
Nem szóltunk, csak néztünk
és mindent megértettünk:
hogy ez igen! Most ez az igazi,
amiből fakad majd a jövő,
újjáterem az ősi erő,
ami létünket továbbviszi.
Tudom, hogy Te is vársz rám!
Tudsz rólam, néha ábrándozol.
Látsz is olykor engemet, talán,
ha lehunyt szemmel elmélázol.
Nem lesz csoda, ha találkozunk!
Hisz minden egyszerű, nincs csoda!
Minden okozatnak van oka!
Mi öröktől összetartozunk.
Minden zárnak van egy kulcsa!
Minden titok megfejthető!
Nincs e világnak olyan sarka,
amely örökre elkeríthető!
Kitárom ajtómat sarkig már!
Asztalon virág, szól a zene!
Várom, hogy megjelenjél végre.
mert életünk teljességre vár!