Az ablakomon hallottam az eső cseppjeit,
S a szél is susogott halkan,
Egy új élet kezdődött számomra,
Mikor kezeiddel átfogtad derekam szorosan.
Lágyan az ágyra ültem akkor Én,
A félelem, a borzongás elfogott.
Szemeimet becsuktam s vártam...
Hogy csókolj, azt az ezrednyi pillanatot.
Tudtam, első vagyok számodra,
Tied leszek, csak a Tiéd,
Azt is tudtam, hogy ez a kezdet...
De gyönyörű a Tavasz, a lilaakác és a kertek!
Féltem és gondolataim csak szálltak,
A múltra visszatekintettem.
Mire felébredtem tiszta víz voltam...
S a takaró felett asszony lettem.