Micsoda csend van
csend és rend mindenütt
felszedem az utolsó morzsákat
míg az óra éppen ötöt üt.
Hidegen borzongat az alkony
tarkómra száll a félszeg magány
mikor látom magam körül itt
Lilit a tündértekintetűt.
Ki csodálja meg az éji lámpást
a halk morajjal suhanó hajón
ki bújik a takaró alá
eljátszva hogy ott az alagút.
Ki súgja nekem Mamám ha kezünk
lágyan újra s újra össze-összeér
míg a mesében bujkál
egy huncut képeskönyvegér.
Ábrándos arcod ha hozzám szorítod
nem kaphatok már gyengédebb csókokat
Lili még ma este küldd el újra
szívem simító édes kis hangodat!