Ennyi volt,vége mindennek,
eltelt az Év,vége a Szerelemnek!
Vége az Életemnek!
Összetört a Szívem,darabokra,
Szépen!
Ki menti meg?...hogy ne így legyen vége!?
Vajon ki az,aki tudna Engem így szeretni?..
Miközben nem tudom A Nőt elfeledni!
Akit még mindig a Szívemben érzek,
s Érte a Lelkem még reményben Élhet!
Rájöttem mit ér az Életem,
úgy hogy közben nem féltettem!
Képes lennék eldobni magamtól
mit csak Isten vehet el!
Hisz Ő adta,hogy Élnem kell!
De így hiába élnék tovább...
Szívem szanaszét hever,
apró darabokba!
Nincs aki összerakja s meggyógyítsa!
Lehet hogy elbúcsúzom az Élők sorából,
majd ott várom Őt,a Túlvilágon...
Ott talán jobban vigyáz rám,
s majd ott ápol!
E pár sorral,bezárul előttem a Világ,
de egyben új utat mutat....
Jöhet a Mennyország!