FELELET
Írta: NDI Dátum: December 30 2010 09:55:42
N
szárnyunkra ereszthetsz majd kettőnket,
hiszen te csak miértünk éltél,
érettünk többet nem tehettél.
Régi szavad erősít bennünket.
Teljes hír
NAGY DOMOKOS IMRE
FELELET
„S ha majd a szívük tépik szét darabra,
s egy emlékfoszlány marad csak enyém,
az Isten, tudom, azért vert meg engem,
mert tegnap másnak sült a sütemény”
(Nagyné Kosáry Judit: Anyaság – kiadatlan vers)
Zivatarra ébredtem a múltkor.
Első gondolatom te voltál,
s arra gondoltam, mit csináltál
a réges-régi zivatarokkor.
Emlékszem, akkor is így riadtam.
Ágyamban kábultan ültem fel,
és ijedten sírtam magam el.
Álmodból ébredtél fel miattam.
Megnyugtattál, s karodban aludtam.
Miattam nem feküdtél vissza.
Emléked semmi be nem issza,
nem tudja beinni. Így nyugodtan
szárnyunkra ereszthetsz majd kettőnket,
hiszen te csak miértünk éltél,
érettünk többet nem tehettél.
Régi szavad erősít bennünket.
Verseidet mutattad a múltkor,
s magadat vádoltad benne.
Értünk keveset tettél te –
emlékszem, hogy ezt olvastam akkor.
Nem tudom, lelkedben mit érzel,
de én mint gyermeked tudom:
hogy mindent megtettél miértünk
túl minden valón és álmokon…
(Bükkszentkereszt, 1956. augusztus 4; későbbi verstani javítással.)