Vigyél át Révészem
Írta: Kiro Dátum: December 30 2010 14:07:55

---

N

Vigyél át Révészem,
Hiszen szikrázó hullámok dúlnak vadul,
Mert a víz ősi, hatalmas, most haragos hadúr.
S a könnyeim kicsiny, csillogó tengere,

---

Teljes hír

---

Vigyél át Révészem,
Hiszen szikrázó hullámok dúlnak vadul,
Mert a víz ősi, hatalmas, most haragos hadúr.
S a könnyeim kicsiny, csillogó tengere,
Az óceán sós, s apró kék gyöngyszeme.
Mert minden kiontatott könnycsepp, hangtalan víz,
S az utam legvégső égszínkék óceánjához visz.
Testem bölcsője, s egykor régi mestere volt,
Ma már lelkem sápadt, s testem keserű, holt.

Vigyél át Révészem,
Az előttem álló nyugtalanul háborgó tengeren,
S talán megnyugszik ha dúdolok neki csendesen.
De Te ki élő, s gyarló, kegyetlen ember vagy,
Óceánján, s tengerein, át haladni békében úgysem hagy.
Hiszen feketén csillogó szennyeddel pusztítod őt,
Ki egy koron neked is bölcsőd volt,s kedves éltetőd.
S ma már elvette tőled édes, örök , tápláló kincseit,
S rakatta csuklódra a sors, s az élet kínjainak bilincset.

Vigyél át Révészem,
Hiszen a fényes túloldalt vár már szép Kedvesem,
Neptunus, ki most már a tengeren örök végzetem.
Te pedig, gyarló, lelketlen halandó hallgass most rám,
Tudom könyörögve, sírva neked, hiába mondanám,
Mégis csupán csak egyetlen egyre kérlek csendesen,
Ne legyen több ócska, szennyes bűn óvatlan lelkeden.
Óvd azt mi egykor bölcsőd, s majd talán sírod lehet,
Egy örök, tiszta óceán, mit ember többé nem szennyezhet.