Az avar betakar
Írta: lenabelicosa Dátum: December 30 2010 14:58:23

---

MM

Az avar betakar,
melege óvón átölel.
Szemeim lehunyom,
semmi sem érdekel.

---

Teljes hír

---

Elbújtam,
most párom a csend.
Susogó hangjait hallgatom,
ahogyan a lelkemet,
megérinti.

Az avar betakar,
tudom, hogy védeni akar.

A nap is fátyolba burkolózott,
elzárva előlem biztató melegét.
A tükörből is fénytelen szemek tekintenek rám.
Mint egy szomorúfűz tükörképe a sima tavon,
egyedül vagyok, árván búsulok,
talán kicsit meg is halok.

Létem most céltalan.

Nincs összhangban a yin és a yang,
fejemben haláltusáját vívja a hang.
Egóm negédesen a fülembe búg,
ám nem hiszek már neki.
Bennem és
körülöttem hatalmas vihar dúl.
Szívemben is elpattant egy húr.

Tovaúszik számos álom és gondolat,
feladatom – a feladás marad.
A csend majd segít,
fájdalmas érzéseimen átrepít.

Lineáris világunkban
az idő gyorsan pereg.
S nem tudom, hogyan állíthatnám meg.
- Talán már nem is akarom.

Egy megfoghatatlan érzés suhan
az éjjeli álmok között.
Ha elkapom, talán megértem,
miért vagyok most cél nélküli hajótörött.

Szívemben egy bimbózó rózsa nyílik,
a remény virága.
Fájdalmas várakozás vár rám,
ám a távolban látom már,
ahogyan fény hull a világra.

A körforgás örök,
minden ismétli önmagát.
Az elmúlás is utam része.
Most még az avar betakar,
kicsit bölcsebb lettem,
s tudom, életem új szakasza jön.

Hajóm hamarosan ismét útra kész,
s vitorlájába kap majd a déli szél.
Ott fogok élni, hol nyugalom és béke van.
Az emberekben türelem, megértés
és szeretet lakozik.
A drámákat, harcokat messzire
elkerülik.

Az avar betakar,
melege óvón átölel.
Szemeim lehunyom,
semmi sem érdekel.
(2010-12-30)