Szavakkal mondtad, hogy nem hiszel,
Szíveddel akkor mond, mit teszel?
Lelkedben ég a szenvedély,
S most egy régi álomban ébredtél.
Valami repít a végtelen felé,
Egy ismeretlen örök út elé.
Hallgatag szavakba botladozol,
Régi emlékeken gondolkozol
Szavak, csendes mondatok,
Könnyű, keserű gondolatok,
Mért nem engednek közelebb?
Mért nem érzed, hogy téged is szeretnek?
Szavak, édes kis sebek,
Hatalmas nagy hegyek,
Ezek mik most előtted lebegnek.
S a csillagok utat mutatnak neked.
Szavakkal mondtad, hogy nem hiszel,
Lelkeddel akkor most mit teszel?
Tűzben égsz, forrongva élsz,
Az életedtől mond, mit remélsz?
Egy régi emlék kísért benned,
Meggyötörve édes lelked.
Suttogó árnyak feletted lebegnek,
Utat mutatva téged keresnek.
Szavak, csendes mondatok,
Keserű, könnyű gondolatok,
Mért nem engednek közelebb?
Mért nem érzed, hogy téged is szeretnek?
Szavak, édes kis sebek,
Hatalmas nagy hegyek,
Ezek mik most előtted lebegnek.
S a csillagok utat mutatnak neked.