Megváltók
Írta: Barb Dátum: Január 02 2011 10:00:46
N
Visszhangja vagyok annyi ősnek
anyának, szenvedőnek
- neked
vagyok.
Teljes hír
"Belém itatódtál, mint lágy szivacs pórusaiba a víz..."
S mert lágy vagy
úgy formálsz önmagaddá,
hogy nem fáj csontjaim törése.
Porhanyósra omlik
utamnak összes tévedése;
eltévedt lépteim egyenes útja vagy.
Folytatásom.
"Hallom, s látom a köveket. Én felvettem őket..."
A föld, melybe éltető magod vetetted:
kisarjad.
A követ, mit tenyeredbe vettél:
elmorzsolod.
Engedd magadba
szolgaságom,
s lélegezz minden áldomást.
Visszhangja vagyok annyi ősnek
anyának, szenvedőnek
- neked
vagyok.
"Ez a mélység oly élő nekem,
hogy holtan hull le benne minden emlék"
Mi lennék, mondd,
ha nem találsz kamrámban
fázva tűrnöm,
hogy összetör az Isten
s nem törli semmi bűnöm
poklán a megébredt időknek?
Már én is élni hívlak
(kik mindennap temettünk)
De mondd,
mily mélységek nyílnak még
farkasszemeink közt?
"... Az út szinte felfoghatatlanul sima annak, ki eddig úttalan utakat látott. Te vagy az út."
Az idézőjeles részek Á. V. szavai