Balettcipő az élet,
rongyosra táncoltam én,
Átszelve minden termet
játszmáknak vad szinterén.
Bilincsbe vertem a percet,
mert égszínkék lett az ég,
Magába ölelt szemed,
s szívárványt festett a lét.
De most
bafalazom a szívem,
többé soha ne fájjon,
S tarka álomvilágom
színeit elveszítem.