Holdfényes éjszakán
magányos farkas
párját siratja,
önmagát sajnálja,
magányát átkozza.
Párja nélkül,
értelmetlen az élet,
annak helyét
senki sem töltheti be.
Világosan látja:
villanás, durranás,
puffanás, vörös vér,
örökös egyedüllét.
Felsír a Hold
csatlakozik a
falka,
farkasüvöltésük a
holdfényt tompítja.