Karácsony gyertyái ellobbantak már
jönnek sorba az új hétköznapok
s nem tudjuk,ránk vajon mi vár
csak hajszoljuk a tünt boldogságot
ami egy lépéssel mindig előttünk jár.
Ez a remény az életünk motorja
hajt bennünket egyre csak tovább,
hogy mienk lesz az áhitott csoda
s visszatér a vesztett boldogság.
Ahogy pirkad a keleti égbolt
s megkoronázza a fenyőket a Nap
úgy oszlik el szememről a hályog
s a múlt felhői lassan oszlanak.
Napfényben a remény is felragyog
szebbé téve a hétköznapokat.