Kopog a fagy, mord arccal néz
Január apó,
Napról napra kérgesre fagy,
Megvénül a hó.
——
Recseg a jég, ropog a hó,
Szomorú a tél,
Távolban, a nagy ködön túl
Felhő üldögél.
——-
Kurta útján ballag a Nap
Fásultan, gyalog,
Januári tétova szél
Búsan andalog.
——
Dirmeg-dörmög magányosan
Január apó,
Piszkossárgára öregszik,
S holtra fagy a hó.
—–
Lomhán nyúlik a hómező,
Mint egy nagy cipó,
Hideglelésben didereg
Január apó.
——-
Csonttá fagy a magyar télben
A magyar világ,
Magyar úton befagynak
A magyar pocsolyák.
——-
Síkos úton jégbe zárva
Csikorog a kő,
Tán ma töri ki bokáját
Végleg a Jövő.
——
A zord arcú, hideg léptű
Január apó,
Örök éltű, mint nagyon sok
Rossz uralkodó.
—-
Győztesen a horizontig
Nyújtózik a tél,
Úgy tűnik, hogy a vén Nap
A nyugdíjából él,
——-
Fagykamatot kölcsönözget
Január apó,
Behajt minden jövő nyarat,
S megmarad a hó.
—–
Ropog a fagy, és az öntelt
Január apó
Nem sejti, hogy úgyis mindig
Elolvad a hó.