M
Csipkefüggönyön áttűnő szelíd holdsugár,
Hóleplen szikrázó vakító napsugár.
Cintányér, üstdob fülsértő zaja
Szélben megrezdülő természet dala.
A csend nekem most harsány induló!
A szél zúgása pedig félelmet hozó.
Több érzés csendül fel, egyszerre sikolt
Meleg, simogató, hideg, és fájó!
Fülemben zúg a hideg sarki szél
Mint megannyi hegedű, sírva zenél
Testem a hangszer, melyen komponál
A csend süvölt, hogy szinte fáj!
Miért ez a csend? Kérdem a holdat,
Magához ölel, lágyan simogat.
Csitítja lelkem tomboló viharát
Megnyugvást hoz nekem, az éjen át.
Hajnalban, mikor rémülten ébredek
Kivert a hideg, s a párnám vizes,
Nézem az eltűnő halvány csillagokat
Látom a Holdat, amint tova suhan.
Kiáltok utána; - Holdanyó maradj!
Hagyd itt nekem kérlek fényes arcodat!
Látni kívánom nappal is mosolyod
Érezni szeretném ölelő két karod.