NAGY DOMOKOS IMRE
FŐHERCEGNŐ
– rímtelen gondolatok –
Nem született a rangba.
Én adtam neki,
mikor először láttam,
s két kezemmel magasra emeltem.
Ő keresztfiam húga.
Nevetett, és fél éve minden öntudatával
majdnem eltörte szemüvegem.
Leengedtem, és arra gondoltam,
hogy egyszer ő is lesz
kicsiny parasztasszony,
mint anyja, nagyanyja, s annyi más,
ki lent áll majd a szénásszekér mellett,
és segít rakni a szénát
– méhében gyermekével –
míg férje durván kiabál,
s többi gyermeke mellette lábatlankodik.
És nem tudja, hogy egyszer régen
valaki magasra emelte őt,
s míg ő nevetett és kapálózott,
így nevezte el: Főhercegnő.
(Budapest, 1957. május 17.)