Jégcsapon cimbalmoznak a fák,
páncélököllel dönget a tél,
fagyos kacagása vágja szét
fehér didergés vánkosát.
Szunnyadnak az elnémult rózsák,
a tavasz pihen, álma mély.
Jégcsapon cimbalmoznak a fák,
páncélököllel dönget a tél.
A vén idő őrzi e zárkát,
dérgyöngyöt fűz az északi szél,
zúzmarát siklat lábak elé,
gyémántot hasít szembogarán,
jégcsapon cimbalmoznak a fák.