Úgy érzem magam, mint egy leszakadt végtag
S talán visszaszerelhető...
Tántorgunk a végtelenben
Mi vagyunk az élő szelleme,
Annak, mi egykor voltunk
S bármi, mi mosolyt csalt arcodra,
Jobbik énem csodája,
De sosem tartott sokáig,
S a végén újra rossz lettem
De senki nem fog úgy szeretni ahogy én...
De valaki figyelmeztethetett volna,
hogy mi egyszer leszakadt,
Azt a varrat nem tartja
sokáig és most
A dolgaink bukdácsolnak lefelé
S végleg elenged a cérna
Talán végleg elbukunk
S bármi, mi mosolyt csal arcodra...
Már csak te vagy szelleme
Mi egykor mi voltunk
S ne mond soha, hogy így jó
Hogy ez lenne utunk vége.
Senki nem fog,senki, ahogy én...