Alszol! Belépve hideg, vizes levegőt hoztam házamba,
A gyertya lángja az asztalon reszketve kialudt.
Egy szem parázs virít a tűzhelyben,
Mint egy drágakő, mi jó utat mutatott.
A szél házam ablakait verte,
Fekete az éjjel odakint és sír az eresz vékonyan.
Egyhangúan zenéli a múltam,
A sötétségben két szem figyel oly halkan, oly halkan.
A sötétség lett a barátom, a messziségen most ő az úr
Elválaszt az emberektől, széptől,
Közeledek, szemedet csókommal lezárom,
Gyermekem gőgicsél a holnapi találkozásért újból.