Társas magány
Írta: Blues Dátum: Január 05 2011 20:33:48
MM
Mert kihűlt az ágy is szél süvít
jeges takarók fagyhalála hajszol
mikor a szeretet bujdosik
üres ereszek jégcsapjai között
Teljes hír
Félelmetes nyomasztó esték
mikor csak nézed a másikat
mikor bennreked a szó
és csak lemondó legyintés marad
idegenként szűkülnek a falak
összenyomja mellkasod
már a gondolatok is vérző vizek
és csak menekülni szeretnél
szégyened üszkös romjai alól
Mert kihűlt az ágy is szél süvít
jeges takarók fagyhalála hajszol
mikor a szeretet bujdosik
üres ereszek jégcsapjai között
halott madarak szobrai állnak
elnémult háztetőkön
mikor a magány félve rád zuhan
akkor bújnál önmagad meleg mamuszába
húznád össze hálóköntösöd
Mikor már összerezzensz
ha koppan a szó mint megütött kő
és a dalok hangjai csomós hajszálak
és már bánt az érintés is
aurád kitágult ketrece őriz
menekülnél álmaidba
könyvek sejtelmes lapjai közé
megbújnál zenék harangszavában
demarkációs vonalak mögött fülelsz
égett napalmszagú a csend
és fellélegzel ha egyedül hagynak