Néha magamban megfeszítelek.
Megérdemelnéd,
de
ennél,
sajnos
jobban szerettelek.
Nincs már foglalt helyed,
csak a hátsó sorokban
kapsz
némi kegyeletet.
A lator is előbbre kerül
és előbb menekül
mint
Te,
aki tönkretette
nyíló virágom
szirmait
leszedte.
Elfogytak végleg.
Nem maradt étek
vérszívó szádnak.
Már nem rágcsálnak
ragadozó fogaid
Nem szívod el az elmét,
nem nyalod fel
testem csurranó nedvét,
és azok
nem adnak energiát
Neked,
hogy
legyen leheleted
legyen
erőd,
amivel
a következő napot
legyőzd!
Néha magamban megfeszítelek.
Megérdemelnéd,
de
ennél,
sajnos
jobban szerettelek.