tékozló lány
Írta: agota Dátum: Január 07 2011 07:03:50
M

A tékozló lány
nem tér vissza.
Nem feszítik könnyek
a lelkem így sokkal könnyebb,
Teljes hír


A tékozló lány
nem tér vissza.
Nem feszítik könnyek
a lelkem így sokkal könnyebb,
pedig fáj,
nagyon fáj
Anyám,
hogy
megátkoztál
azon a nyári délután
és
megátkoztál
később is egy reggel,
mikor felnőtt fejjel
számon kértem,
hogy
mit tettél,
vagy nem
velem,
az akkori gyerekkel.
Más voltam?
Lehet.
Talán sosem voltam átlagos gyerek,
de
ezzel sem koldultam mást,
csak
szeretetet.
Figyelmedre éhes testem,
inkább százszor
megverettem,
az örök dac testvére lettem,
mert ahogy voltam,
nem kellettem.
Már csecsemőnek is
bajjal jöttem a decens képbe,
nehezen maradtam élve.
Igaz, megkaptam
minden feltételt: ételt,
ruhát,
"meleg" otthont,
polgári jólétet.
Ez mostanáig elkísér.
Ad:
tartást
értéket,
amit köszönök.
De felnőttem,
és elfogytak az udvariassági körök.
Tanultam Belőled!
És ha a gyerekeim majd végleg felnőnek
számon kérhetnek
rajtam
bármit,
ballépést,
hibát,
sok hiányt,
hogy apa nélkül,
szűkösen éltek velem,
de egyet nem.
Az ölelést,a humort,
a néma
- szeretlek
- ölelj át
szót,
ami minden esetben
bánatban- örömben
sírva-nevetve
ott lapult
az üres zsebekbe!