A VÁROS
( Szűcs István)
Nincs itt már semmi. Sívó homok.
Pár szélösszehordta pordüne.
A dombok közt sakál zokog.
Kaktuszt aszal a nap tüze.
Mi város volt itt egykoron
nem tükrözi már délibáb.
Az összeomlott kőfalon
már meg sem botlik itt a láb.
Mesélik, sűrű éjszakán
hallatszik néha bús zene.
Jajongva sír a múlt után
a volt város kísértete.
Ember nem járta pusztaság.
Az jelzi itt az életet
a napsütötte mészkövön
csak egy kis gyík, mi ott liheg !
(2010-12-31)