És most egyedül ez itt a lényeges!
Mert nélküled nem boldogság az öröm,
üres, hiányos, az egész csak üröm.
De általad lehet derűm végleges!
Tőled az ember szívesen részeges,
s Beléd kapaszkodik a kéz, s a köröm,
mert Érted - ha kell - magam összetöröm.
Ígéreteimből egy sem névleges,
mert az egészet komolyan gondolom,
s ha bárki szerint el nem fogadható,
akkor majd annak csak ezt válaszolom:
„Panaszod nem jogos, habár megható.
Talán egyszer (majd ha fagy!) meggondolom,
de boldogságom Egy: a Mindenható!”