Így ment el
Műszerek közt fehér ágyban
Még fehérebb agg asszony.
Az életért küzd élni vágyón.
Túl van már az álmokon
Állványról csöpög még testbe a z élet
De szárnyát bontja,repülne már
Tépett fészkéből a lélek
Még egy utolsó biztatásra vár
Ajka rebeg még néhány mondatot,
Remegve nyúl egy másik kéz után.
Vér idegen kéz mit megfogott
Ez ápolta ki szomszéd volt csupán.
Mertr férjétől és istenétől
gyermek áldást nem kapott.
El kell menni most utód nélkül
Meddőn szárazon.
Szomszéd asszony ez már a vég
Mindent köszönök.
És mint öreg Kun-né egy Ady versben
Már tüdőt köhögött.
Ki hunyt ké6t szemének csillaga,
Mint éjben tűnő szentjánosbogár
Lelke fenn jár halkan kopogtat,
Szent Péter kapuján
A kéz mit5 előbb keresett,
Most hideg homlokára tapad.
Zokogva hullajt könnyeket.
A fénytelen szemekre szempillát takar
Csáji Lajos