Életszag II.
előbb ne a lábad tárt szét nekem
ne vonj magadba
s ne karcolj kéj-csíkokat a hátamba
körmöddel édesem
nem voltunk jóban
ne drága francia
illatba csomagolt
húsoddal kínálj meg
nem harapom beléd
hogy szeretlek
amíg lelked nem tárod föl
ahogy én is teszem
kitéptem a fotelból, megráztam
majd sírtam
arról szólj
ki ütött meg
mi éltetett
honnan vannak
karodon
a hegek
miről mesélnek
a ráncok
homlokodon
lelkedről
múltadról mesélj angyalom
lelked, a lelked
tárd ki
szádat szóra nyisd,
ne csókra
egyszer kést emeltem...
utána nagyon remegtem
arról beszélj,
arról kedvesem,
hogy apád
miért vert meg
amikor hazaesett
részegen
s te őt miért nem
ütötted arcon
s anyád miért
tűrte a pofont
ivott gyakran
és azt is mondd el
milyen
volt megtudni,
apádnak
mástól van
gyereke,
s hogy fájt-e,
fájt-e neked
amikor az
iskolában
rád borították
az ebédedet
lökdöstem, kiabáltam
akkor még nem bántam
csúfoltak, vertek-e
társaid
érdekeltek-e
tanulmányaid
első, második
csókodról
először festett hajadról
bánatról és félelemről
mesélj, mesélj az életről
kaptam pofont
de visszaadtam
ami mögötted van,
arról mesélj,
mesélj nyugodtan
ahogy én is mesélek
tenyere nyomot hagyott
a hátamon
amikor kicsi voltam
és fürödtem
vágyad még fékezd hisz
alig ismerlek
na hagyd, hogy a világ
kurvát csináljon belőled
ne hidd el,
hogy csak kéjjel
szerezhetsz
biztonságot és társat
tiszteld jobban magad
akkor is, ha megaláztak
egy ideje már nincsen
a holtak nem bántanak
tudom, hogy jó vagy
tudom, hogy jó vagy
csak ha már
lelked kitártad
akkor, csak akkor
tárd szét a lábad