Egyedül
Egyedül vagyok a magány
végtelen erdejében
mögöttem a köd s a fák
ágai között a rejtelem
nem tudom,hogy kerültem ide
nem tudom hol vagyok
csak állok mozdulatlan
és az út is elfogyott
hallgat a csend is
csak szívem zokogása hallik
s a múltból egy dal hangjai
simogatják lelkem megtépett hárfahúrjait
nincs már többé vissza és haza
nincs már életemnek sehol sem otthona