Újra mosolyogsz, nem érdemlem,
szörnyű tettem súlyát viselem,
mint koloncot szívemen,
érzéseid ellen fordultam és ellened.
Szavaimmal égig emeltelek,
dicsértelek, ábrándoztam veled.
Mit kaptam, gúnyt és kacajt,
nem engem nevettetek.
Nem tudtam mit teszek,
a józan elme útjáról letértem,
megpróbáltam a lehetetlen,
nem érezni, nem észrevenni.
Szívem harcolt az ésszel,
vak lettem, néma és süket,
szívem mégis érezte létedet
és háborút nyert.
Szerelem mily nagy hatalom,
háborút szít, embert öl,
vagy felemel a fellegekbe,
menny és pokol fel sem ér vele.
Számot vetettem és újra hittem,
ok nélkül semmi sem lehet,
most szenvedés vár rám,
majd következő életemben ragyogás.
Átléptük az időt és teret,
hiba történt az életben,
már a következőt láttam,
hol tiszavirág leszek veled