Kérdezem magam ezerszer
Milliószor és még egyszer
Miért zárom lánccal lelkem
Miért állítom meg a szívem
Azt mondom hogy nem fáj
Ha mégis? ez nem nagy ár
Azt mondom én megérdemlem
Bemocskoltam tiszta lelkem
Tükörbe nézek, amit látok
Csillogó szemek, édes álmok
Megvan egy újabb darabka
Ami hiányzott világomba
De ez végül nem vigasztal
Csendben tűröm alázattal
Nem kapom meg Őt tudom
Majd mit tesz azt mind látom
Nem én leszek ott vele
Nem én leszek élete
Nem én ölelem csókolva
Nem öltöztetem boldogságba
Csak néma szájjal tűröm
Hogy büntessék a bűnöm
És ez a megtorlás jutalmam
Mi lesz a következő, halljam?!
Képes vagyok még állni!
Képes vagyok Őt látni!
Ezerszer még kívánni!
Nem vár, de mégis várni...
De ezt hangosan nem mondom
Akarom de sajnos nem tudom
Mert némaság az én keresztem
Hogy ezzel védjem meg a lelkem
Pedig erre nem kért soha senki
De ha másoknak akarok segíteni
Kénytelen vagyok most szenvedni
A torkomon Miatta hangot nem adni...