EGYSZER CSAK ELTŰNT
(Szűcs István)
Egyszer csak eltűnt !
Talán a nap szívta fel,
mint hajnalpárát a réteken.
Ködteste tán itt fenn lebeg,
egy délibáb a kék egen.
Szerettem azt, hogy egyszerű.
Nem mórikál, nem játssza meg
magát, akár a többi nő.
Ha adni kellett, úgy adott
örömmel, mint természetest.
Sosem várt érte hálaszót,
sem ömlengő ígéretet.
***
Egyszer csak eltűnt !
Pedig még most is érezem
testét karomban mint remeg.
A hangját hallom csöndesen ,
ahogy elmondja : még szeret.
Lehet, csupán a szél susog.
Annyi emlék összefűz.
Sok szép és boldog pillanat,
amikről gyakran álmodok.
Egyszer csak eltűnt !
( 2011-01-12)