Parazsak 2/2
Írta: LouisdelaCruise Dátum: November 05 2007 20:42:07
V
Az ég mély-kékje lepelként borul rám,
S mögötte a halovány csillagok;
Teljes hír
VIII. parázs
Deres ?szi reggel
Óh, te vén, öreg természet,
Születsz tavasszal, a puszta semmib?l;
Zölded fakad, s virágod nevelgeted,
Majd oly szép ruhád árnyra tör.
...Ha elj? az ?sz, s a zord hajnal,
Az els? deres, ?szi reggel, mi
Sápadtra sárgít, s elfonnyaszt,
Majd alkonyra, gy?ztes sereged veri.
S míg a hideg téli fellegek,
Oly puha, lágy hantot ád...
-Vetetted magod ?sszel,
Hogy tavaszra legyen új ruhád!
Hát vidd pazarba ruhád, te ?rült természet,
Majd, legyen új divatod, minden új-évvel!
IX. parázs
Szunnyadó parázs
Szerelmem fonnyadt nyara már, e ?sz,
Szikkadt, elszáradt mára már;
Lehullott levele, elsárgult, ...r?t,
Kiszerette ?t az elmúlt nyár!
Szív-tájam is búcsút int, szólongat,
-"Óh, te régi szép ifjúság!"
Hová t?nt a forró, buja ágyad,
Mi mára h?lt, vagy nincs vágyad tán?
S ha szívemben nem is, de szememben
Még hunyorog egy kicsi parázs,
Mely még talán nem hamvadt el bennem,
S jöv?re új szerelmet kíván!
Kérlek, hozz hevet szívembe, vágyom arra,
Légy szívem, szunnyadó zsarátnoka!
X. parázs
Nyár-végi diadal
Mint messzi vándor, telepszik pihenni,
Nyugtában hamvadni, bús-komor-határ;
Fáradt természet, mely dacból leveti,
Rég elny?tt göncét, mit kihordott a nyár.
Buja zöldjét, festettre rontja az ?sz,
Nem kíván csak pasztell-színeket, sárgát,
Ó-vöröst, barnát, s száraz-arany; r?t-
Szemérmes pillantást, s fák deli árnyát!
Míg fullad hideg ködbe, mint fojtott h?s,
Mely közelmúltban, nyár gy?ztes hadai;
Most reményvesztett, leigázott; s hol ?, s
Ki segít seregét, vívni új-diadalait?
Diadalt! -melyet tavasz kelt, s nyár-vég hoz,
Majd igázza ?t ?sz, s rideg tél hantol!
XI. parázs
?szi szerelem
Az ég mély-kékje lepelként borul rám,
S mögötte a halovány csillagok;
Míg el?z? napjaim oly mostohán,
De most fent, a Hold korongja ragyog.
A forró-szív? tündér ölelgette,
S cuppant csókot, sápadt falevelekre;
Maszatolta rúzsával, pirosló-vörösre,
Kik, mind csak az ?, szeretet-kegyeltje.
S míg leveleknek a csókot hintette,
Más'-reggelre, kék-hajnallal szeretkezett!
..."Maszatolt csókom ajkadon, ...óh, veled
Ez az ?sz is új szerelmet hozott nekem!"
Kedves Múzsám, parázsló élted új színt hozott,
Szerelmet ?sszel, mely lényemet behálózott!
XII. parázs
Kih?lt Narancs-liget
Lassan végleg elfogy az idei nyár,
Szeretett Narancs-ligetem is kih?lt,
Kopárrá vált, már kietlen pusztaság,
S vas-ajtóira, az ?sz, pecsétjét üt!
Kopogós topánkában jött meg a fagy,
Szikrázó jéggel érkezett; s az üveg
Dermedtre fagyta virágát, mit a Nap,
Els? er?tlen sugara enyhített.
A menedékem kihalt, 'ment?m vára,
S tán a csodát is hiába várom már;
? is csak bolyong, e nagy-világban,
Hátha megtalálja újra, vágy-álmát!
Narancs-liget, elveszett paradicsom,
Egyik menedékem volt, ...ez volt titkom!
XIII. parázs
?szi gyász
Óh, te gyönyör?, feledett Szép-tavasz,
Miért látom halálod minden ?szben?
S ha pompádnak felejtése, ára az,
Hogy egy-nyarad ruházzon, s fejed kösse;
Majd menyegz?dön, hordott csipke-ruhád,
S fejdíszed, mely fiatalságod hozta;
Mi már csak a rongy-lenge elny?tt vásznát,
S koszorúját, ...múlt id? harangozza!
Már vége, oly rég múlt id? a pompa,
Csak egy talán, mi el nem vész, s nem megy el;
-A mag, mit vetett kedved sokasodva,
Izzó hajtásod, új-tavasz kikelet!
Míg kelengyéd volt, sok virág s fának lombja,
Ím, ?szi gyász, s levél-lim-lom hantodra!
XIV. parázs
Tél köszöntött
Vihar-madár érkezett, jeges szárnyán,
Bóbitája s tolla, puha-pihe-paplan;
Igézett homályban, megdermedt árnyán
Tél köszöntött, hirtelen-haraggal!
Ajkamra fagyott a mosoly, arcomra
Pírt varázsol a téli fagy, s zimankó;
A Napnak is csak látszó a sugara,
Jeges, groteszk vigyora, jégvirágból!
A táj, a csupaszra fagyott ?szi fák,
Bordáik között elsüvít a kósza szél;
S csak sírnak és sírnak, oly megtépve már
Kócos ágbogaik, új tavaszt remél!
...Ülök a kandallónál, s nézem tüzét,
Míg kint jeges szél süvít, s hívja, Telét!
20070919-1008
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!