Németi Csaba: A Csendnek
A Csendem vagy!
Fénylenek ujjaid testem barázdáin,
Vaktükörre hulló rózsaillat lélegzeted,
Életet ment a vágy!
Hajolj át az éji fényeken,
Csengő csendben csendesedjen csended bennem,
Érintve a dobbanó lelket, hogy ne vegyen észre
Szívemben az Isten.
Szeretlek, s velem együtt szeressen Isten,
S leszel nekem Szentem!