Szeretném átlépni az árnyékomat,
tükör nélkül látni a hátamat,
bele tekinteni belső szerveimbe,
a sok fájdalmat kiszedni belőle.
Amikor fejem fáj,agyamat
vigasztalón megsimogatni,
kimosni a rémálmokat, gondokat,
de nincs hatalmam, eszközöm,
gyarlóságom folyton visszaköszön.
Ha magamat megismerni próbálom,
én -én vagyok? - vagy csak hiszem?
Nem biztos, hogy igaz, amit mások
mondanak rólam, ott is csak hó van,
ahol kisüt néha a nap, fagyos
hajnalok, deres éjszakák hazudják,
hogy visszatérnek rendben
az évszakok, de elmúlik az élet,
nem könnyű belenyugodni,
hogy nem marad más,
csak a romok, meg a hit,
hogy újra kezdhetünk valamit,
egyszer talán a véglegest,
----az igazit,--
*