Radnai István:
BELTÉR
mint gyerekkorom kék-tiszta álma
a felhők fehérített lepedők
s a vágyam mindeniken megizzad
gyerek vagyok a karodban
el nem vetélt vágy kiéletlen izgalom
magamba fejtem titkodat
egy csókban oldva felhabzik bennem
vágyam anyaöl illatokra téved
sima bőr tapadás mellbimbók
s a szád kapu a világra
beszédes nyelvünk kergeti egymást
szobáról szobára
nem csillapulok