Csend- amelyik némaságával
az őrületbe kerget
Csend- melynek üvöltése
zúgva zakatol fülembe
Csend- ő, az igazi,
hol egészen le tudok nyugodni
Csend- kiéhezett testem csak, rá vágyik
mikor a zaj vad karjaiba vesz...
Csend- ha érzem, nem bírom polip karjait
a nesztelent sikolyom éle töri át...