Hétmérföldes csizmámban Majkpusztán
Írta: gufi Dátum: Január 14 2011 17:19:28
N
Nyárutó hajnalán felhúzom a csizmám,
Koptatom a talpát Majkpuszta homokján.
Gyér ködfelhő lebeg a mélykék tó felett,
Még néhány pillanat és a Nap rám nevet.
Teljes hír
Hétmérföldes csizmámban Majkpusztán
Nyárutó hajnalán felhúzom a csizmám,
Koptatom a talpát Majkpuszta homokján.
Gyér ködfelhő lebeg a mélykék tó felett,
Még néhány pillanat és a Nap rám nevet.
Szomorú vén fűzek a szelíd víz partján,
Földig meghajolva vendégeket várván,
Bizakodó horgász is szép számmal akad,
De Neptunus a fukar, csak ritkán ad halat.
Murvával szórt földút lankás dombra vezet,
A múltban ott fent éltek, hívő szerzetesek.
Premontrei kolostor volt néki elődje,
Amelynek romjai innen délkeletre.
Hajdan török dúlta végig e vidéket,
Ez idő tájt teljesen elnéptelenedett.
Közadakozással lehelték életre,
Valaha az ezerhétszázas években.
Esterházy József nemes országbíró,
Aki volt egykoron az adományozó,
Ezerkétszáz hold, malmok és tó is rajt,
Szántók, szőlők, erdők, legelő, hol fű kihajt.
A Rákóczihoz hű nemesi családok,
Sorban építék fel a kicsiny házakat,
Tizenhét kis cellaház, volt remetelak,
Szép kolostor, mára csak tornya templomnak.
Itt laktak tagjai a kamalduli rendnek,
Fogadalmuk tartván, csak ritkán beszéltek,
Hangos szó szájukat el csak akkor hagyta,
Ha napi imával az Úr volt magasztalva.
Feloldva a fogadalmuk évente kétszer,
Három nap beszélhettek, csak engedéllyel,
Minden cellaházban lakott egy szerzetes,
Kertjében gyógynövényt és gyümit’ termesztett.
Az északi részén Vértes-hegységnek,
Nem több mint ötven év, amit itt élhettek.
Második József császárunk és királyunk,
Rendjük feloszlatá, így elhagyák országunk.
Később vadászkastély a kolostor épület,
Az Esterházyak itt sokat pihentek.
E barokk együttes műemlék lett mára,
Cellaház, a kamra, pince, vendégeit várja.
A remeteség napjainkban kedvelt lett,
Bárki foglalhat le előre itt helyet,
Élvezheti a remete békés magányát,
Erdőkkel átölelt tavak tisztaságát.
Csenddel, nyugalommal töltődött fel szívem,
Mintha csak egy szerzetes imádkozna értem.
Átszellemült lélekkel hagyom el a pusztát,
Kamalduli szerzetesek néhai otthonát.
Albert Ferenc