Rémálom
Írta: fava Dátum: Január 14 2011 19:29:15
N
Járom az utat
keresek valamit,
képembe fekete,metsző szél hasít.
Súlyos gondból vart fekete kabátom,
libegő szárnyában folyton megbotlom.
Teljes hír
Rémálom!
Járom az utat
Éjnek éjjelén
rémálom feneketlen tengerén.
Arcom, kezem tövisektől vérzik,
léptem fekete rózsák kísérik.
Járom az utat
keresek valamit,
képembe fekete,metsző szél hasít.
Súlyos gondból vart fekete kabátom,
libegő szárnyában folyton megbotlom.
Járom az utat
benézek minden zugba
köröttem a világ verejtékes lucska.
Emberek könnye, ártatlanok vére,
feketén szárad a jéghideg kőre.
Járom az utat
kiborít mit látok-
vénát szúró fiú bambán vigyorog.
Árad a szer ,most azt hiszi boldog,
valójában a holnaptól borzong.
Járom az utat
nem is merem hinni-
gyerekeket látok zacskóba lihegni,
kicsi leány mocskos kezét nyújtja,
mosolyát váltaná kevés apróra.
Járom az utat
végre fényt látok,
amott mulatnak az új gazdagok.
Mind ki számít ezen a világon,
ki kérdi pénze honnan,milyen áron?
Járom az utat
mint kósza lélek,
férfi férfival,nők nővel élnek.
Arrébb jajszava hallik síró anyának,
éles sikolya abortált magzatnak!
Járom az utat
szótlanul,mélán
barázdált arcú nénike néz rám,
„ne vénülj meg soha”- üzeni szeme,
nem tud már adni,elhagyta gyermeke.
Járom az utat
de nincs út előttem!
Holnap –majd talán holnap újra kezdem.
Megyek , csak megyek keresek valamit,
én édes Istenem mutasd meg hogy mit!
Fava