GYÓNOM
(Szűcs István)
I.
Megvallom néked jó Uram.
És olyankor feloldozol.
Aprócska léha tetteim
mit elkövettem ott-ahol.
Nem kél szívedbe rút harag,
tudod : az ember már ilyen!
Azt is tudod, hogy néhanap
megint csak újra megteszem!
II.
Ma még türelmes vagy velem,
de holnap már pokol tüzét
ígéred, hogyha majd kezem
a lányok combját tárva szét
megint csak újra AZT teszem!
Azért gondold meg ! Így kerek
világom hogyha itt vagyok
combjuk közt, és az üdvömet
ott meglelem, ha rám hagyod!
III.
Maradt még bennem pár hiba
amit el kéne mondanom.
De attól tartok nincs ima,
mi vétkeimre oltalom.
Úgy gondolom, pár szentfazék
hadd szórja rám az átkait.
Sosincs szebb tett az üdvömért,
mikor a lánykám jól szorít !
(2011-01-15)