Fürge Idő
Végtelenből
Csepereg,
Csikorognak vékony bádog ereszek
És hitelek.
——–
Lucskos jövő jelen sárba
Szürke égből
Szemereg;
Közben meg az Élet lassan
Évről évre
Lepereg.
———-
Évszázadnyi felhőfalka
Fenti Ködben
Feldereng;
Sírásába néha-néha
Az öreg Föld
Belereng.
——-
Gyűlik a vén Idő cseppje,
Remeg, mint a kocsonya,
Jelen s Jövő határánál
Égig ér
A pocsolya.
——–
Hull a csepp fiatalságra,
S az ifjúság
Megfakul,
Remények szent villanása
Őszi bozótba szorul.
——-
Szivárgó Múlt, hulló Jövő,
Pocsolyába gyűlt Jelen;
Minden eső felületes
És közömbös
Végtelen.
——–
Hulló Idő nedves cseppje
Mindenüvé behatol,
Nincs ellene menedékház,
Erdei kunyhó
Sehol.
——–
Idő-esőben az Élet
Láthatatlan cérnaszál,
Ha elszakad,
Számunkra az Idő-eső is eláll.
——
De amíg kitart a cérna,
S hull az Idő szerteszét,
Úgysem fogjuk elengedni
Soha
Kedvesünk
Kezét.
——-
Mert elmoshat pénzt, kalandot
Vagyonokat,
Tárgyakat;
De nem áztat el Szerelmet,
Hitet,
Csókot,
Vágyakat.
——-
Hull az Idő,
Alámosva
Világokat, falakat,
De ami igazán fontos,
Igaz,
Szép,
Az megmarad.