Euforikus állapotban ballagtam
este hazafelé a Duna parton.
A Lánchíd fény-füzérrel csillogott.
A Parlamentet fény-lepel borította
És fénylett minden: a Vár, a Templomok.
Tükörképek csillogtak a folyóban.
Fürdőztek benne táncoló csillagok,
S bennem zsongott az est minden élménye,
Úgy éreztem, még Veletek, ott vagyok.
Nem alkohol tette, hogy könnyed voltam.
A belőled áradó bontakozó vágy.
Kicsit felvállaltál, és én kacérkodtam.
Titkunkat leshette bárki, ha figyelt.
Ez a mámoros, játékos hangulat
végig kísérte hosszú utamat.
Boldog voltam ott, Veled, Veletek.
Még a teleholld is játszin nevetett.
Remegett bennem az őszi szerelem.
A csókolt csókok ismétlést álmodtak.
Könnyűnek, szépnek tűnt ma az életem.