Most búcsút intek végleg, én Kedvesem.
Nem írok többet rólunk azt hiszem.
Éve már,hogy akkor,ott kimondtam:
ha így marad,nem leszel csak a múltam.
Mára a képek,a rosszak, vagy szépek,
szívkoszorúmon,emlékké égtek.
Haragos zöldek,gyönyörű kékek,
várnak, csak állnak, hangtalan gyötörnek.
Kérdőre vonnak,hol laknak holnap,
ha már kamráimba nem kapaszkodnak?
Testemből mától kilakoltatnak.
Ablakom nyitom,Őket cirógatom.
Tenyeremből sorban elreptetem.
Így búcsúzom tőlünk végleg, Kedvesem.