Hiába is írom, hogy: Annyira le volt vetkőzve...
Meztelen volt Lidi,
A verandánkon ültünk,
S a gesztenyefák leveles ágai ablakait fedték.
Bőrfotelben ült, ahogy született az áldott,
Kezeit mellein összekulcsolta
Lábait maga alá húzta...
Ó, be huncut lány volt !
Istenem visszaemlékszem még ma is,
Vértelen volt akkor az arcom s figyeltem a Nap sugarát,
Mely kiemelte melleinek bimbóját...
Mint egy légy a rózsabimbón,szabadon csak úgy állt.
Letérdeltem s bokáit elkezdtem csókolni,
Kristálytisztán kacagott,
Összehúzódott még jobban, kacagása büntetett...
Ó, hagyjál már Te Pista! S majdnem összeszidott.
Szemhéját is csókoltam,
S egyre jobban kezdtem Lidi lüktetését érezni,
Hátrahajtotta a fejét...
Halkan suttogta: Így már más Pisti!
Még csak egy szóra, kérlek, mondta Ő ...
A maradékkal mi legyen,
S újból kacagni kezdett...
Ígéretes szót rejtett és kellemesen átéltem.
Hiába is írom hogy: Annyira le volt vetkőzve...
Meztelen volt Lidi,
A verandánkon ültünk,
S a gesztenyefák leveles ágai ablakait fedték.