Vallomás
Írta: tenger Dátum: Január 17 2011 21:21:41
N
Kezemben most a te lámpásod,
Szívemben az ÖRÖK ÉLET TANA,
Most már én mondom:szegényeim,
Térjetek meg- s gyorsan gyertek Haza!
Teljes hír
Amikor egykor Igent mondtam,
Az Úr nékem egy ajtót mutatott,
Mely mögött öröm és szenvedés
Élet, és Halál, bőségesen aratott!
Amikor egykor Igent mondtam,
Tudtam, soha nem lesz visszaút,
Se ingatag, megroskadt szívűség,
Mely egykori gyávaságomba visszahúz!
Amikor egykor Igent mondtam,
Éreztem, lángodat nyújtod felém,
Megbízva a lehetetlen dologgal,
Hogy én vezessen a tű fokán át a tevét!
Amikor egykor Igent mondtam,
Tudtad síró arcok fognak keresni,
S olyan megtört lelkű emberek,
Kik már évek óta nem tudnak nevetni!
Lángodat adtad nékem egykoron,
Én nem értem, miért pont nekem?
Nem vagyok, sem Illés, sem Mózes,
Én nem állhatok fenn a Szent Hegyen!
Te mégis engem hívtál, egy hajnalon,
Azt mondtad: Emberhalásszá teszlek,
Kezedbe adom az én örök lámpásomat,
Mint ahogy régmúlt pásztorainak is tettem.
Kezemben most a te lámpásod,
Szívemben az ÖRÖK ÉLET TANA,
Most már én mondom:szegényeim,
Térjetek meg- s gyorsan gyertek Haza!
Lámpásomat Uram, tőled kaptam,
De ha egykoron, kialszik a lángom,
Te a csillagoddal is őrködj felettem
S én Léted, haló poraimban is áldom!